...

Az American Diabetes Association 2026. évi kongresszusán több olyan vizsgálat eredményeit ismertették, amelyek várhatóan befolyásolják az elhízás, a 2-es típusú diabétesz és a metabolikus májbetegségek jövőbeli kezelését. A glükózdependens inzulinotróp polipeptid, a glükagonszerű peptid-1 és a glükagon receptorát egyaránt aktiváló retatrutide korai 2-es típusú diabéteszben közel 2 százalékpontos ...

 ...

A diabéteszes perifériás neuropátia (DPN) a diabetes mellitus egyik leggyakoribb és legnagyobb betegségterhet jelentő krónikus szövődménye. A fájdalom, az érzészavar, az egyensúly romlása, a pszichés tünetek jelentősen ronthatják az életminőséget, súlyosabb esetben diabéteszes láb alakulhat ki, ami akár amputációhoz is vezethet. Nőkben a menopauzális átmenet során kialakuló hormonális, metabolikus és ...

A diabéteszes neuropátia a cukorbetegség leggyakoribb és egyben legkorábban kialakuló mikrovaszkuláris szövődménye, amely klinikai jelentősége ellenére továbbra is aluldiagnosztizált és döntően tüneti szemlélettel kezelt kórkép. A klasszikus, kizárólag hyperglykaemiára épülő patogenetikai narratíva nem magyarázza kielégítően sem a betegség klinikai heterogenitását, sem a terápiás beavatkozások korlátozott ...

Az elmúlt év (2025) bővelkedett olyan új, randomizált, kontrollcsoportos klinikai vizsgálat eredményeinek publikálásában, amelyek az inkretinalapú farmakoterápia új lehetőségeire hívták fel a figyelmet. Elsősorban a szelektív GLP-1-receptor-agonista szemaglutiddal és a duális GIP/GLP-1-receptor-agonista tirzepatiddal folytatott klinikai vizsgálatokra fordult kiemelt figyelem. Nem vitás, hogy tágabb értelemben véve a ...

A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és az obesitas szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az obesitas fokozódása növeli a diabétesz megjelenésének kockázatát. A kezelés kulcsa a diéta, az életmód- és mozgásterápia mellett a gyógyszeres terápia, amely ma leginkább az inkretinalapú gyógyszeres kezelést jelenti. Ezek megjelenése a T2DM-ben és az obesitasban kevesebb, mint húsz évre tekint vissza. Az újabb készítmények ...

Éveken át glükocentrikus volt a 2-es típusú diabétesz megközelítése, a normoglykaemia elérése volt az elsődleges cél a krónikus diabéteszes szövődmények megelőzése/késleltetése céljából. Az utóbbi években előtérbe került a hatékony kardiorenális, célszervvédelem, elsősorban az SGLT2-gátlók és a GLP-1-receptor-agonisták igazoltan kedvező hatásai miatt. Jelenleg az életmód-terápia kiegészítéseként a ...

A glükagonszerű peptid-1 (GLP-1-) receptor agonisták kiemelkedő jelentőséggel bírnak a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM), valamint az elhízás korszerű és hatékony terápiájában. E készítmények legfőbb farmakológiai hatásai közé sorolható az éhomi és a posztprandiális vércukorértékek csökkentése, a klinikailag releváns mértékű testsúlyredukció, továbbá a kardiovaszkuláris kockázat mérséklése, amely ...

 ...

A T1DM idült szövődményei között a retinopathia, a neph­ropathia és a neuropathia klinikai kutatása már néhány évtizeddel ezelőtt az érdeklődés előterébe került, akkortájt a kardiovaszkuláris szövődményekre azonban viszonylag kevesebb figyelem fordult. A nemzetközi irodalomban azonban a T1DM-hez társuló kardiovaszkuláris szövődmények alakulását illetően a DCCT- és utánkövetése, a DCCT-EDIC-vizsgálat, a ...

A cukorbetegség terápiája az elmúlt években igencsak kiszélesedett mind az injektábilis, mind az orális készítmények tekintetében. A DPP4-gátlók, bár jelentősen háttérbe szorultak az új, innovatív, betegségmódosító gyógyszercsoportokkal szemben, amelyek alkalmazása a szervek pleiotróp védelme miatt előnyt jelent a diabéteszes populáció kezelésében, azonban továbbra is megvan a helyük a terápiás palettán. ...

Napjainkban az inzulinpumpa-kezelés jelenti az inzulinadagolás legkifinomultabb formáját. A pumpakezelés fejlődésének csúcsán a fejlett, hibrid, zárt láncú rendszer (advanced hybrid closed loop, AHCL) áll. Az AHCL lényege a bázisinzulin és a boluskorrekciók szenzoreredményeken alapuló, automatikus adagolása. Jelenleg hazánkban támogatott módon a MiniMed^TM 780G pumpa érhető el, amely a szintén támogatott G3, illetve ...

Az IDF (International Diabetes Fe­deration, Nemzetközi Diabe­tes Szövetség) a Bangkokban tartott kongresszusán (2025. április 7–10.) közzétette az IDF Diabetes Atlas – 2025 kiadványt (1). A diabetes mellitus világméretű adatait tartalmazó kiadvány első változata 2000-ben látott napvilágot, a jelenlegi a tizenegyedik kiadás, az előző (tizedik) kiadás 2021-ben jelent meg.

 ...

Az 1-es típusú diabéteszes terhesek száma fokozatosan növekszik. Terhességük nem megfelelő kezelés mellett az anyai és a magzati szövődmények kockázatának jelentős növekedésével társul. A normoglykaemiára törekvés, a szigorú terhességi célértékek elérése csökkenti a kedvezőtlen kimenetel kockázatát.
A modern eszközök, a folyamatos szöveti glükózmonitor (CGM) és az inzulinpumpa használatának elterjedése...

Az elhízás, különösen, ha fokozott hasi zsíreloszlással, valamint megnövekedett intrahepatikus és intramusz­ku­láris lipidtartalommal jár együtt, inzulinrezisztenciát és b-sejt-diszfunkciót okozva a prediabétesz és a 2-es típusú diabétesz fő kockázati tényezője. Az elhízás prevalenciájának világszerte tapasztalható növekedése a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának egyidejű növekedéséhez vezetett. ...

A Metabolizmus előző számában a diabetológiai referátum a 2024-ben ismertté vált, a tirzepatiddal és az injektábilis semaglutiddal végzett fontosabb klinikai vizsgálatokat tekintette át. A jelenlegi szám további, a diabétesz farmakoterápiájával kapcsolatos, a közelmúltban publikált klinikai vizsgálatok fontosabb eredményeit tartalmazza.
 ...

A hypoglykaemia régóta jól ismert, de napjainkban is sokszor alábecsült jelentőségű lehetséges mellékhatása a diabétesz kezelésének. A jellegzetes klinikai tünetek és cerebrális funkciókiesések mellett a hypoglykaemia fokozza az aritmiák megjelenését, a kardiovaszkuláris kockázatot és a mortalitást is. A hypoglykaemia kockázata csökkenthető a rizikófaktorok időben történő felmérésével, megfelelő, egyénre ...

A glükagonszerű peptid-1 receptor agonisták (GLP-1-RA-k) és a nátrium-glükóz-kotranszporter-2-gátlók (SGLT2i-k) előnyös kardiovaszkuláris hatásuk és nefroprotektív tulajdonságuk miatt betegséglefolyást módosító hatással rendelkeznek, így a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) elkerülhetetlen gyógyszereivé váltak. Közleményünkben a GLP-1-RA-k és az SGLT2i-k kombinált alkalmazását tárgyaljuk T2DM-ben szenvedő ...